Azt hiszed különb vagy?
Azt hiszed agyad nagyon nagy,
És ezért téged senki meg nem tagad?
Jaj, te!
Én csak nevetek rajtad, ugyan már, maradj!
Hülye vagy, mint a fasz... hagyd már magad!
Azt hiszed különb vagy?
Azt hiszed agyad nagyon nagy,
És ezért téged senki meg nem tagad?
Jaj, te!
Én csak nevetek rajtad, ugyan már, maradj!
Hülye vagy, mint a fasz... hagyd már magad!
A hónapok, évek, jöttek-mentek.
Voltak napok, melyek egész jól teltek.
De van valami, ami nem változik,
S a lelkem újra sötétbe öltözik,
Hatalmába kerít a depresszió,
S magával ránt, mint egy süllyedő hajó.
Kapálozok, Istenem, menekülnék,
de nincs más csak az egyedüllét.
Az emberek vakok, szerintük minden ok,
Csak azt nem látják, hogy belehalok...
Ha valakit elveszítesz
vele az emléke is odavesz.
Minden nap és óra felemészt
mit csupán emlékével töltesz.
A fájdalom egyre nagyobb és erősebb
és ha kis időre sikerül, hogy elfeledd
az érzés múltával a fájdalom újra erőt vesz
s szívedbe mélyebben mar, el többé nem ereszt.
Karácsony és újév között
szívembe fájdalom költözött,
és minden jel arra utalt,
szívem emgunta a rögös utat,
és úgy gondolta ma bemutat!
De azt hiszem az angyalok
azzal hogy ma jól vagyok
üzentek, s én hallgatok.
Csak egyet kérek, halljatok:
Ha ma vagy holnap meghalok
kérlek, hogy ne sírjatok.
Bordó koporsóban, a láng markába adjatok,
lassú zenével a tengerbe szórjatok.
Izzadó homlok, dülledő erek,
szemed homályos, a fejed kerek
és már megint a cigit tekered?
Talán tedd rendbe az életedet!
Fogd már fel baszd meg, hogy
nem vagy laza, csak egy hülye gyerek!
Utolsó kommentek