mikor úgy érzem boldog vagyok.
Elfeledek minden rosszat,
nincs már olyan ami bosszant.
Elutazom képzeletben
kezemben egy képkerettel.
Messzi tájra, ahol vele
érne minket hajnal dere.
Bámulnánk a napfelkeltét
Dudolgatnánk mindenfélét,
s vitatnánk a búnak létét.
Majd összebújnánk a napágyon,
harmatcsepp ülne egy faágon.
S mi azt hinnénk, hogy ez álom,
hol te vagy az én kicsi párom...
Rám néznél a két szemeddel,
megérintenél kecses kezeddel,
megcsókolnál lágy ajkaddal,
beragyognál szép arcoddal...
...Felnézek és mosolygok...okkal!
Hisz a tenger, fehér homokkal,
a lábam mossa lágy habokkal.
Lelki szemeim lecsukódnak,
és átadom magam a hangoknak...
...Hallgatom ahogy dudorászol,
puha ölelésed, mint egy jászol,
megborzongsz bár, mégsem fázol,
csak a pillanat az, ami gyászol.
Utolsó kommentek