Versek.

Még nem látok rímeket a lapon,
de én írok, miért ne alapon.
Elmondom, hogy szép az élet,
boldog vagyok! Jó hogy élek!
Fejemben az álomképek,
miket lerajzolok, majd széttépek.

Merengek és átlátok a falon.
Rágyújtok, csak úgy miért ne alapon.
Örülök, hogy itt lehetek,
örülök, hogy élek.
Hallgatom a tücsköket...
Ejj de szépen zenélnek.

De hopp,
Megcsörren a telefon, beüt a valóság.
De arcomon mosoly, mert ilyen a boldogság.