A hónapok, évek, jöttek-mentek.
Voltak napok, melyek egész jól teltek.
De van valami, ami nem változik,
S a lelkem újra sötétbe öltözik,
Hatalmába kerít a depresszió,
S magával ránt, mint egy süllyedő hajó.
Kapálozok, Istenem, menekülnék,
de nincs más csak az egyedüllét.
Az emberek vakok, szerintük minden ok,
Csak azt nem látják, hogy belehalok...
Utolsó kommentek